Ezzel a kis szövegeléssel mindenkit szeretnék arra buzdítani, hogy ha építkezni akar, azt úgy felejtse el, ahogy eszébe jutott, mert igen káros az egészségre. Ugye mondanom sem kell, hogy atörténetésabenneszereplőkafantáziaszülötteibármilyen hasonlatosságmegtörténteseménnyelvagyvalóságos személyekkelcsakavéletlenművelehet.
Kelt a levelem, mint én a nappal, és már meg is gyónhatnék egy pappal, mert majdnem a lustaság bűnébe estem, míg nejem úgy kiugrott, észre sem vettem. Bizony nagyon vágytam vissza a heverőre, de mennem kellett ügyelni a betonkeverőre. Hagyjuk is a papot! Nyitom ki a csapot, majd ordítok is egy nagyot, és pipásan, de hibásan idézem Petőfit: „Jegesen csap le a fagyos víz sugára a slag pereméről a csupasz bokámra!”
Talán nem nyomnám itt a sódert, ha hoztak volna elég sódert, és a sztori nem lenne olyan rímes, ha pontosan jön a kőmíves. De hangulatom a magasba csapott, amikor befutott a munkáscsapat! Majd rögtön kétségbe is estem, mert olyan bénák voltak, hogy csak lestem. Nincs még egy ilyen szedett-vedett gyülekezet, ami előttem gyülekezett. Nem gond, biztatónak itt egy kis pálinka, tüzes víz, mondaná erre pár inka. Biztatónak küldöm a szép hugicát, kínáljon egy-két kupicát a ledűtő nedűből, mely egykor hosszan párolódott le nagyba’, most röviden fel az agyba.
Még ezután is írhatnának róla egy riportot, hogyan oszlattam fel karhatalmilag a csoportot, mert egyik sem tudta használni a fejét, hogy találja meg magától a helyét. Már lejátszott volna két meccset a Liga, mire egyet reccsent a taliga! Az első delikvensnek úgy látszik, kevés volt a nyelet, mert csak támasztotta a nyelet, úgy kellett a szájába vágni, akarom mondani a szájába rágni, hogy ragadd meg ezt a hosszú részét, görnyedj kétrét, nyomd a homokba a lapját… erre való a lapát! A másiknak sajnos nem adott az Úr annyi eszet, hogy tegyen a malterba meszet. A harmadik addig csak bajuszt pödrött, sehogy sem akarta megfogni a vödröt, és már meg is küldtem volna anál, mire megmozdult kezében a vakolókanál. A mester? Kezében egy fanglival, szájában egy spanglival, csak nézte, hogy mindenki hanyag, azért nem jön az anyag. Ekkor már könyörögtem előttük térdelve, kezemet tördelve, hogy holnap kezdhetnének tiszta lappal, ha ma végeznének csak az alappal!
Ebédre pörkölt, a disznóból, amit a hentes tegnap pörzsölt, finom velős-vesés, hátha a gyenge kezdést nem követi erős esés. És lássanak oda, megtörtént a csoda! Még le sem csúszott torkukon az utolsó falat, már rakták is az első falat! Kissé otthonosabbá tették volna a lakot, ha beépítenek legalább egy ablakot, de az volt minden problémát áthidaló, hogy végre helyére került az áthidaló. Pedig a titkosszolgálat is kiszállt még ma, mert a falba beépült egy tégla!
Szerencsétlenséget hozott ránk fél kettő, amikor is beszakadt a fél tető, ekkor fordult meg fejemben, hogy készítek egy rácsot, abba zárom az ácsot, mert nem tudja használni a kalapácsot. Igen ritkán rakta a lécét, viszont sűrűn látogatta a vécét. De főleg az ütött a fejembe szöget, hogy ő miért nem találja fején a szöget? Csak akkor derült ki, hogy mégsem haszonleső, amikor beborult és eleredt az eső, de senki sem ázott, mert minden rést bedeszkázott. Szerencsére nem kellett spórolni a fával, azt hoztak két IFÁval.
A nap végére csak az maradt, hogy dagasztottuk a sarat, de hiába lett vízhólyagos minden tenyér, csak nem lett belőle kenyér. Este elhúztak az emberek sorba, utoljára kortyoltak még egyet a sörbe, majd elballagtak, mint a kisdiákok, utánuk csak a macska miákolt. Én csak leheltem kedvesem szájára egy lágyat, és már nyomtam is az ágyat. Másnap jöttünk rá, hogy a pallér nem volt egy gavallér, néhány apróságot hazamentett, például öt mázsa cementet. A feleségem is azóta fokozottan perelő, mióta zárlatot okozott a villanyszerelő.
Summa summárum, biztos van, ki már un, a pék is kisütött minden kalácsot, én pedig egy jótanácsot: Ki a házát építi, vagy éppen csak szépíti, de a kivitelezővel a szerződés csak formális…
...az nem is lehet normális!
